Dr. Jósa András tollából...

2015.02.01 22:13
SZABOLCS VEZÉR FÖLDVÁRA
 
Megjelent: Nyirvidék, XVIII. évfolyam, 17. szám. Nyiregyháza, 1897. április 25-én, 2-3. lap.
 
 
Szabolcs vára egyenes vonalban Tokajtól észak-kelet felé 8.5, Bodrog-Kereszurtól kelet felé 9.8, a Tiszának a jelenlegi balpartjától pedig négy tized kilométer távolságban fekszik és felséges kilátás van ormairól a nectárt termõ Hegyaljára, az arany-kalászos alföldi síkságra és a hullámos ákácz-kertre, a Nyir-re.
 
A várnak alakja háromszög. A keleti leghosszabb sáncz 349.0 m. az észak-nyugoti 303.0 m. a dél-nyugoti 227.0 méter hosszú. A háromszögnek leghegyesebb csúcsa északnak irányul. A déli kevésbbé hegyes csúcs néhány méter szélességben nyitva hagyott, és fõbejáróul szolgált. A nyugoti összeszögellés csaknem derékszöget képez és legtompább. Bejárat van még a délnyugoti oldal közepe táján, az észak-nyugoti sáncz északi végétõl mintegy 60 méter távolságban, és egy nagobb horpadás a keleti sáncz északi és középsõ harmadának határán. A vár sánczaival együtt mintegy 33176 méter területen fekszik. A sánczok magassága 20-30 méter között ingadozik. A vár belterülete, mely jelenleg különbözõ felekezeteknek temetõül szolgál, a keleti sáncz felé lejtõsen emelkedik, egyéb helyeken a sánczok meredekek, valamint a várnak összes külsõ oldalai. A nyugoti összeszögeléstõl befelé mintegy 20 méternyire egy tíz lépés széles, mintegy 2 méter mély kerek horpadás van, melyet kút nyomának tartanak.
 
A sáncznak legmagasabb pontja a déli fõbejárattól jobbra esõ leghosszabb oldalnak déli végétõl mintegy 40 méter távolságban van északnak. Északról, de leginkább nyugotról “Morotva” köríti, mely a latin mortus aqua-ból származik, és magyarul holt vizet jelent.
 
Régente ez képezte a Tisza medrét, mely most kissé észak felé van eltolódva; de úgy látszik, hogy hajdan az egész várat víz körítette, és a Tiszának szigetjét képezte. Jelenleg keletrõl, délrõl és nyugotról a község beltelkei veszik a várat körül.
 
Béla király névtelen jegyzõje a vár építését Zabolch vezérnek tulajdonítja, ezt írván róla: “Communi consilio sociorum suoram fossatam magnam fecit, de sedificavit castrum fortissimum ex terra, quod nunc castrum Zobolchu nuncupatur.” Magyarul “Társaival találkozván, nagy árkolást végzett, és igen erõs várat épített földbõl, melyet most Zobolchu várának neveznek”.
 
1895. év õszén a kereskedelmi miniszter megbízásából dr. Szendrey János úr útján Bartalos Gyula fõtisztelendõ történész úr és én lettem megbízva Szabolcs várának átkutatásával, a mit teljesítettem is.
 
A várnak modelljét Munzhardt József kir. mérnök úr lejtezése alapján agyagból és löszbõl elkészítettem, melyet a milleniumi kiállításon a munkások földre ejtettek és izre porrá törtek.
 
A várban öt helyen ásattunk. A déli fõbejáratnak nyugoti, - a nyugotinak déli, - az északinak nyugoti oldalát, - a keleti sáncz külsõ oldalát mintegy 8 méter szélességben, a déli fõbejárattól körülbelül húsz méter távolságban. Ezeken kívül a vár belterületén az északi csúcstól dél felõl 30-40 lépésnyi távolságban árkokat húztunk. Itt egy kis bronz csörgõ-pityke került napfényre, a milyeneket sok népvándorláskori, de honfoglaláskori leletek közt is találni. Ezen alkalommal más készítmény nem találtatott.
 
Durva cserépedény töredékeken kívül más alkalommal került még, egy félhold alakú, füles, nyéllel ellátott, habkõbõl készült 38 milliméter széles csüngõ dísztárgy; egy római izlésû vas sarló; egy 15-16-ik századbeli sarkantyú, és egy hengerded 1 mm. átmérõjû bronzhuzalból készült kettétört fülbevaló karika.
 
A sánczokban mindenütt elkorhadt tölgyfákat sûrûn elhelyezve találtunk, és világosan fel volt ösmerhetõ, hogy azok nem voltak megfaragva, hanem a tõbõl kivágott élõ fákat galyastól helyezték el a sáncznak emelése alkalmával, még pedig három irányban, t.i. fennállóan, hosszában, koszorúként, és keresztben a sáncz hosszával, nyilván azon czélból, hogy a laza föld széjjel ne omoljon, hanem meredeken sánczot képezzen; a mit el is értek. A földtömegben itt-ott, minden rend nélkül, egymástól különbözõ irányban, egy vagy több méter távolságban, ökölnyi - szakasztó kosárnyi - alaktalan rhyolith követ találtunk, mely a trachytnak válfaja, és a nép által darázskõnek neveztetik, és a melyet jelenleg is a Szabolcs várától egyenes irányban a 11.2 kilométer távolságra esõ bodrog-keresztúri határban bányásznak, és mint kitûnõ építési anyagot most is széltére használnak.
 
Nyilvánvaló, hogy ezen sánczban sporadice elõforduló kövek a várnak organicus részét nem képezhették, és csupán annyi szolgálatot tettek, mint ugyanolyan tömeg föld. - A várat eredetileg építõ - ösmeretlen nép - a vár körül szétszórva ott találta már ezen köveket, és a földdel együtt a sánczra hordatta.
 
Tisza védgát vagy építés emelésére hoordották-e azokat Kereszúrról oda? Nem lehet tudni.
 
Annyit bizonyosnak tartok, hogy a várépítõket már egy másik culturnép elõzte meg. A vársánczoknak felsõ része 1-1 1/2 méter magasságban késõbbi nagy munka, mert ezen rétegben sem fa sem darázskõ nincs. Ezen rész jóval magasabb volt, mint most, mert a sánczok körül árok nincs. A sáncz koronájának nagy részét az esõ lemosta, és a várat körítõ árkot beomlasztotta, magasságának rovására.
 
Ha tehát ezek szerint a várat alapjából nem Szabolcs vezér emelte is, de azt elfoglalva, õseink hadi czéljaira óriási munkával hatalmasan megerõsítette. A vár kutatásának eredménye is elégtételül szolgál a Névtelennek; csak a kákán csomót keresõk és hajszál hasogatók elõtt nem.
 
Méltánytalan és igazságtalan ezen tekintetben is azoknak az állítása, hogy Béla király névtelen jegyzõje mese mondó lett volna. Inkább tartom alaptalannak a Névtelen egyik ócsárlójának többek között azon állítását, hogy a szabolcsmegyei Tisza-Eszlár góth elnevezés, és azt jelenti, hogy somtalan, mert góthul hasl annyit jelent, hogy som, lar pedig annyit hogy nélkül. Ilyen okoskodás mellett a Nyirnek minden községét Eszlárnak kellene nevezni, mert nálunk a som vadon nem terem.
 
Az én hitem szerint honfoglaló õseink fõ hadi szállása Szabolcs vára és a Nyir volt. Innen bocsátották ki rajjaikat szeretett hazánk meghódítására a szélrózsa minden irányába.
 
Ezen nézetem támogatására felhozom, hogy eddig Hampel József úr munkája “A honfoglalási kor hazai emlékei” és saját csekély ösmeretem szerint hazánkban 61 honfoglaláskori lelhely ösmeretes, és ezek közül 9 a “Nyír” területére esik. Hampel József õr 42 honfoglaláskori magyar kengyelt ösmertet. Én a bezdédi honfoglaláskori temetõbõl 17 darabról emlékeztem meg, 2 Vidovich László fõszolgabírónál van, a Nyír különbözõ részeibõl pedig 9 õriztetik muzeumunkban, tehát az egész országból 42 kengyel ösmeretes, a Nyírbõl ezeken kívül pedig 28 darab.
 
Az eddig ismeretes honfoglaláskori lelhelyeknek s kengyeleknek száma lazán függ ugyan össze Szabolcs várával, de nem tartom egészen feleslegesnek azokat felemlíteni, sõt még azt sem, hogy a Nyírben még több kisebb földvárak is vannak, melyek eddig még kellõleg tanulmányozva nem lettek, és így keletkezési idejükrõl tájékozva nem vagyunk.
 
Besztereczen a Tiszának mocsáros területén.
 
A pócs-petri határban az “Ercsi vár” nádas közepén.
 
Az orosi határban levõ “Várhegy” nevû 20-30 méter magas szélhordta domb alatt elterülõ pár száz holdnyi nádasban egy névtelen földvár.
 
Végre a thuzséri határban egy névtelen földvár közvetlen a Tiszának magas balpartján.
 
Mondják, hogy a demecseri Tisza árterében is volna egy hasonló földvár, de ezt nem láttam.
 
Alapos gyanúm van arra, hogy Szabolcs vára legalább is Szent László királyunk idejéig nagyobb jelentõségû hely lehetett, nem csak azért, mert beigazolt történelmi tény az, hogy 1092. évben Szent László itt országgyûlést tartott, hanem a következõ okokból is.
 
A várnak keleti sáczától, mintegy kétszáz lépésnyire fekszik a református templom, melynek félkör alakú szentélye keletnek, a templomnak ajtaja nyugotnak fekszik. Az északi oldalon ablak nincs, a déli oldalon az ablakok ívboltozatuak.
 
Ezen templom azonban csak része egy létezett nagyobbnak, mert nagytiszteletû Tomory András, Nagy János községi fõbíró, és más helybeliek állítása szerint a templomnak két sor ablaka volt, úgy, hogy az emeletesnek nézett ki. Oszlopok nyúltak fel még egyszer annyira, mint most a templomnak fedele. Jobbra, balra pedig régibb idõben alap falazatokra akadtak.
 
Több mint valószínûnek látszik tehát, hogy a szabolcsi templom egy fõ, és két alacsonyabb mellék hajóból állott. Nem lehetetlen, hogy kereszthajókkal is bírt. Ezen érdekes kérdést alapos kutatások és ásatások dönthetnék el. Érdemesnek tartom a nagyméltóságú vallás és közoktatási miniszter úrnak az ügyet figyelmébe ajánlani.
 
Hogy ezen templom fénykorának idejében Zabolch vezérnek vára még lakott volt, biztosan lehet állítani; mert még ma is élõ tanuknak állítása szerint a várnak keleti bejáratától a templomig földmunkálatok alkalmával mélyen a földbe vert részarányosan elhelyezett vastag elkorhadt faczölöpökre akadtak, melyek csakis a templomot a várral összekötõ hídnak maradványai lehettek.
 
A Szabolcs vezér emlékét megörökítõ szoborszerû emlékoszlop készen van. Öt méter magas, sóskúti kõbõl Gerenday mûtermében készült. Ára 895 forint, alapozás és kerítés 398 frt.
 
A fõlapon cararrai márvány lemezre a következõ szavak vannak vésve: "A honfoglalás pihenõje, 1092-ben országgyûlési székhelye volt a magyaroknak a vár".
 
A hátsó lapon: "Szabolcs honfoglaló vezér és szentnek nevezett László király emlékéül emelte Szabolcsvármegye közönsége".
 
A jobb oldalon: "Elmúlt egy ezer év, annak állj mint õre, és légy buzdító jel a munkás jövõre".
 
A bal oldalon: "Hirdesd míg a világ, hirdesd míg napja tart, hogy helyén találja harcz s munka a magyart".
 
A szobor, mint említém készen levén, tegnap Mikecz János alispánnal élén, Megyery Géza kuriai bíró és törvényszéki elnök, Lázár Kálmán királyi ügyész, Péchy Gyula árvaszéki elnök, Koczogh László kir. fõmérnük, Zoltán Ödön megyei bizottsági tag, és csekély személyem kirándultunk az emlékoszlop felállításának helyét kijelölni.
 
Délre Rakamazra mentünk, a hol az alispán sógoránál Szita Ferencz úrnál, a jegyzõi kar egyik kiválóságánál fényes lakomának voltunk részesei.
 
Szelóczky Géza rakamazi gyógyszerész - ki megyei muzeumunkat igen sok régészeti tárggyal gazdagította, és Szita Ferencz társaságában korán délután Szabolcsra folytattuk utunkat, hol Tomory ref. lelkész úr, és Nagy János fõbíró úr - kiknek vendégszeretetét 1897-ban Bartalos úrral élveztem - vártak ránk, és azonnal a várba menvén, a legmagasabb pontot jelöltük ki honfoglaló õsünk emlékének helyéül, a hol bármely égtájról tekintve is, az emlékoszlopnak hátterét a szabad ég képezi.
 
Magyar ünnepség áldomás nélkül képzelhetõ nem levén, dicsõ õseinkrõl a vár ormán szavakban is megemlékezve, poharat ürítettünk, és innen egyenesen a Szent László által, vagy már elõbb alapított templomba mentünk, méltóan fejezni be a napot. A szentélyben emelt choruson, a mely tájra szent királyunk is gyakran függesztette tekintetét, a jeles kántor-tanító vezetése alatt, - kinek nevét sajnálatomra megtudakozni elfelejtettem - mintegy 30 mindkét nemû gyermek a szózatot, hymnust és egy egyházi éneket adtak elõ olyan érzéssel, összhangzattal, mely mindnyájunkat meghatott, és a melyéneknek kritikája abból állott, hogy kivétel nélkül mindnyájunknak arczán könnyek peregtek, bizonyságául annak is, hogy Szabolcs vezér lelkületének egyrésze még most is lakozik bennünk. Én részemrõl, és talán a többi társaim is Szabolcs vezért és Szent Lászlót véltem a chorus felett lebegni.
 
A templomból mélyen meghatottan Tomory lelkész úr kastélyszerû lakására mentünk, melyet boldog emlékû Mudrány András úr hagyott az egyháznak, és a melynek fõtermében az elsõ sortól az utolsóig Vörösmarty szózata arany betûkkel van márvány táblára vésve, és a mely épület szobáinak födélzetére honszerzõink, nagy királyaink, és szabadság hõseinknek arczképei tartják fent az adományozónak hazafiúi érzületét.
 
Valószínû, hogy az emlékoszlop leleplezése alkalmával számosan fognak a szenthelyen megjelenve, hazafiúi adójukat leróni.
 
Nyiregyháza, 1897. április 23-án.
Dr. Jósa András

Elérhetőség

Szabolcsi Földvár szabolcsfoldvar@gmail.com